Viszontagságos, nehéz féléven van túl a Hódmezővásárhelyi FC NB III-as felnőtt csapata. A fiatalokból és javarészt vásárhelyi játékosokból álló csapat a szezon végére tudott kiegyenesedni, a telet azonban így is az utolsó előtti helyen tölti a gárda. Az eredmény tehát nem csillogó, ugyanakkor lehet pozitívumokat találni a kék-sárgák háza táján.
A 2017/18-as szezonban nem sikerült kivívnia az NB III-as bent maradást a Hódmezővásárhelyi FC-nek. A csapat így a megyei élvonalra készülhetett, a klub vezetősége pedig ennek fényében új koncepció mellett döntött – egy erősen helyi kötődésű csapatot álmodtak meg, igazi vásárhelyi szívvel.
A bajnoki szezon kezdete előtt azonban kiderült, a sorozatos visszalépések miatt a zöld asztal mellett eldőlt, hogy a Hódmezővásárhelyi FC mégis élvezheti az NB III-as tagságot. A koncepció ennek ellenére sem változott. Néhány játékost ugyan leigazolt a csapat, például az NB III-as tagságról lemondó Méhkeréktől, javarészt azonban a lokálpatrióta gárda kialakítása maradt a cél. Az NB III-as rutinnal rendelkező vásárhelyi játékosok mellett az előző idényben kiválóan szereplő megyeegyes fiatalokból állt össze a csapat.
Emlékezhetünk, a kék-sárgák első hazai meccsüket még Makón játszották – szerencsére végül a történet ezen része is jól végződött és azt követően a hazai meccsek már a vásárhelyi stadionban zajlottak. A Rákosmente volt az ellenfél és egy jó kezdés helyett bosszantó döntetlen lett a HFC jussa. Hiába jutottak előnyhöz a kék-sárgák, egy vitatott büntetőt és kiállítást követően pontosztozkodás lett a vége, ez pedig rányomta a bélyegét a folytatásra.
Ha ez nem lett volna elég a csapatot az őszi szezonban sorozatos sérülések sújtották. Az előző szezonban NB III-ban szereplő játékosok többsége alig tudott szerepet vállalni ősszel, holott ők alkották volna a csapat gerincét. A fiatalok lelkesedéséhez pedig nem fért kérdés, ám a rutintalanságuk olykor érezhető volt. Igazán nagy pofonokba nem szaladt bele a csapat, azonban a győzelemre nagyon sokat kellett várni.
„Az első négy-öt fordulóban a döntetlenek helyett talán néhány mérkőzést lehetett volna a javunkra fordítani. A rutintalanságunkból adódóan azonban ez még nem sikerült. Ez a bajnokság közepére is rányomta a bélyegét, több meccsen sem volt keresnivalónk. Össze-vissza nem vertek minket, a Szeged-Grosics, a Dunaújváros és a Szentlőrinc elleni meccseken kaptunk ki nagyon, ezek a csapatok azonban jóval erősebb játékerőt képviselnek. Bravúrgyőzelmünk nem volt. Amit megnyertünk, azért nagyon sokat tettünk és úgy gondolom jobbak is voltunk” – fogalmazott Szűcs Róbert vezetőedző.
A mérleg 16 meccsen 3 győzelem, 5 döntetlen és 8 vereség, ami 14 pontot ért. Nem feltétlen imponáló és a szurkolókat maradéktalanul kielégítő eredmény ez. Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy javarészt az előző szezonban még megyei élvonalban játszó vásárhelyi fiatalokkal állt fel a csapat.
Apropó sérülések. A helyzetet jól példázza az is, hogy a félszezon alatt három kapust is be kellett vetni. Krnács Richárd sérülése után előbb Varga Gábor, majd Kandó Zsombor bizonyíthatott, mindketten életük első NB III-as felnőtt bajnoki meccseit játszották és nem vallottak szégyent. Ez pedig elmondható mindegyik fiatalról, akik életük első NB III-as szezonjába kezdtek bele.
„Közel harminc játékosnak kellett pályára lépnie, ami soknak mondható. Mi egy huszonkettes kerettel számoltunk, de a folyamatos sérüléseke amiatt alulról kellett feltölteni a keretet. Ha ennek tükrében nézzük, akkor a 14 pont bravúr, de nyilván ennek nem örülök, hiszen kieső helyen vagyunk. Fontos viszont, hogy a végére sem roskadtuk össze, az utolsó hetekben is komolyan edzettünk és az utolsó négy fordulóból hármat sikerült megnyerni. Így lőtávolba kerültünk. Megragadtuk a saját hajunkat és kihúztuk magunkat az iszapból, a végére kiegyenesedett a dolog. Egy győzelem hamarabb összerázta volna a csapatot, így viszont nehéz volt elmondani a játékosoknak, hogy tényleg rendben van, és hogy elhiggyék ezt.” – tette hozzá a vezetőedző.
Egy biztos, kőkemény tavasz elé néz a Vásárhely, hiszen a bennmaradás nem lesz sétagalopp. Azonban, ha a sérültek rendbe jönnek és egy kis szerencse is a csapat mellé szegődik, akkor a lelkesedés és a vásárhelyi szív sok mindenre képes lehet.
Hajrá Vásárhely! Hajrá HFC!
