Egy ponttal kellett beérnünk

A védekezésben jól teljesített vasárnap a HFC NB III-as csapata, a támadások, főként a befejezések viszont nem voltak tökéletesek, így az utolsó fordulóban dőlhet el a bennmaradás kérdése, ráadásul a sorsunk már nem csak saját kezünkben van.

Egy kiadós felhőszakadás előzte meg a vasárnap délutáni, FC Dabas elleni NB III-as mérkőzésünket. A zuhé nem segítette a csapatok, a pályán voltak részek, ahol állt a víz, így igazi kombinatív játék nem tudott kialakulni, inkább a küzdelem dominált a találkozón.

A HFC védekezése ez alkalommal rendben volt, jól sikerült zárni és a hazaiak nem igazán tudtak veszélyt kialakítani, csupán két komolyabb lehetőségük volt. Mi a kontrákra igyekeztünk berendezkedni és akadtak lehetőségek, de az utolsó mozdulatokba hiba csúszott. Ráadásul a kínálkozó szabadrúgásokból sem alakultak ki veszélyesebb pillanatok, a magas és erős dabasi védőkön nehéz volt túljutni. A vége talán igazságos pontosztozkodás volt, amiért viszont fájhat a szívünk, hiszen így a bennmaradás kérdése az utolsó fordulóban dőlhet el, ráadásul a sorsunk már nem is csupán a saját kezünkben van, a Vác és a Szekszárd eredményei is befolyással lesznek a bennmaradásunkat illető kérdésre.

NB III Közép csoport, 37. forduló

FC Dabas – Hódmezővásárhelyi FC 0-0 (0-0)

HFC: Weszelovszky, Huszár, Váradi, Bata, Molnár, Mezei, Orosz, Ludánszki, Katona, Forró, Tapiska
Csere: Kandó, Zahorán, Tóth J., Gyüre, Povázsai, Orovecz, Bojtos, Rau
Edző: Bacsa Zsolt

Nyilatkozat: „Küzdelemben sikerült felvennünk a versenyt, a védekezésünk rendben volt. A támadásokat illetően viszont van hiányérzetem, arra készültünk, hogy a kontráink lehetnek veszélyesek, de nem sikerült eredményesen befejezni a támadásokat, hiányzott a kellő koncentráció, nem tudtunk meglepetést okozni. A helytállást meg volt, de a következő vasárnapon derül ki, hogy ez mire is lesz elég. A sorsunk már nem a saját kezünkben van. A szurkolóinknak köszönjük a támogatást, végig biztatták a csapatot, tényleg a 12. játékosként voltak jelen. Le a kalappal előttük!”

Author: Szeri Csaba