Igazán nehéz szezont zárt a Hódmezővásárhelyi FC U15-ös csapata. Borbás Zsolt vezetőedzővel beszélgettünk.
Nem alakult rózsásan a csapat számára a mostani idény. A regionális bajnokságban az utolsó helyet sikerült elcsípni és csupán egyetlen pontot szerzett a csapat. Hogy értékeled ezt a nehéz és viszontagságos szezont?
Borbás Zsolt: „Ha lehet ezt fokozni, akkor még fokoznám: ez egy borzalmasan nehéz szezon volt. Eleve alacsony létszámmal tudtunk neki vágni a 2021-22-es szezonnak az U15-ben. Ez sajnos csak romlott, mert jöttek a sérülések, ráadásul komoly sérülések is, kulcscsonttörés, csukló- és kéztörés is volt, ami hossz időre pihenőre küldte a játékost. A keretünk pedig amúgy sem volt túl bő.”
A létszám problémákat olykor fiatalabb játékosokkal igyekeztetek orvosolni. Ez nekik jelenthet pluszt?
Borbás Zsolt: „Az őszi szezon tanulságaiból kiindulva a tavasznak úgy fogtunk neki, hogy az U14-es és U15-ös csapatok együtt edzettek. Próbáltuk így az eggyel magasabb korosztály követelményeibe bevezetni a fiatalabbakat. Részben ez sikerült is, szerintem elég sokat fejlődtek ők is és az U15-ös gárda tagjai is. Az aktuális teljesítményektől azonban, ami elvárható lenne ezen a szinten, nagyon messzire vagyunk és ez az eredményeken is megmutatkozott.”
Mi okozta a nehézséget?
Borbás Zsolt: „Deficittel indultunk neki a szezonnak, néha olyan dolgokkal kellett foglalkoztunk, amiket fiatalabb korban elsajátíthattak volna a gyerekek. Ráadásul ebben a korosztályban eléggé eredményes tud lenni az a csapat, ahol van két magasabb vagy erőszakosabb játékos, akik az előrevágott labdát sikeresen tudja értékesíteni. Nekünk nincsenek ilyen játékosaink, de nem is ez a célunk és a játékunk. Sokkal inkább az, amit a klub filozófia is megkíván, a 4-3-3-as rendszerben, a labdakihozatalra, a támadásépítésre fókuszálunk. Ezekben a dolgokban nem tudtunk hatékonyan védekezni ,a helyzet kialakításaink is elég rosszul sikerültek, tényleg nehéz időszakon vagyunk túl.”
Mi az, amiben sikerült mégis előrelépni?
Borbás Zsolt: „Meg kell említeni a labdakihozatalokat. Sokkal magabiztosabb a srácok. Az utóbbi mérkőzéseken már nagyon szépen kidomborodott, hogy mit is szeretnénk Dezső Ferenc kollégámmal képviselni és mit próbáltunk tanítani a srácoknak. Az ellenfél csapatok edzői is elégedetten csettintettek, hogy meg tudtuk oldani ezeket a feladatokat. A védekező harmadból egészen a középső harmadig jutottunk, de a befejezésekre már nem volt sem energiánk, sem megfelelő lehetőségünk. Nagyon kevés gólt tudtunk szerezni és nagyon sokat kaptunk. Borzalmas a gólkülönbség. De abban tényleg mindenképpen előreléptünk, hogy passz utáni mozgások meg vannak, és ki tudjuk hozni a játékszert, akár a félpályán túlra is.”
Van olyan meccs, amit érdemes kiemelni, ahol a legjobban működött minden?
Borbás Zsolt: „Most nem feltétlen arra az egy, 0-0-s döntetlenre gondolok. Ott eléggé megfogyatkozott létszámban voltunk és mondhatni minden mindegy alapon hősiesen küzdöttek a srácok. Viszont akár a legutóbbi, SZEOL elleni mérkőzést is említhetném, amikor nagyon sokáig 1-1 volt az állás. Ott a végére fáradtunk el és kaptunk még három gólt. Vagy az eggyel korábbi, Bordányban lejátszott DAFC elleni meccset említhetném, ahol a listavezető ellen félóráig álltuk a sarat. Ezt nem úgy kell érteni, hogy rúgtuk a labdát amerre álltunk, hanem próbáltuk a játékunkat játszani és ez szerintem szemmel láthatóan meg is lepte az ellenfelünket. Szóval mérkőzés szituációk maradtak meg inkább, vagy részletek. Olyan kimagasló meccset véleményem szerint nem játszottunk. Olyan is volt egyébként, ahol vezettünk 2-0-ra, majd talán megijedtünk a lehetőségtől vagy magunk sem hittük el és még kaptunk 11-et. Nagyon-nagyon rapszodikus volt a dolog és örülünk, hogy vége a szezonnak.”
Mi történik most veletek?
Borbás Zsolt: „Az iskola végéig voltak még foglalkozásaink, akár egyéni foglalkozások, amikre szezon közben nem volt idő. Az edzéslátogatottságokra érdemes is visszatérni, hiszen a mostani nyolcadikosoknak nehéz volt a felvételi, készülniük kellett, edzéseink maradtak el, iskolai fellépéseik voltak, családi programok is voltak. Alacsony létszámban és kevesen tudtunk edzeni. Ennek ellenére azért voltak kiemelkedő edzéslátogatottságok pár fiatal részéről, de ez elenyésző volt, ez pedig szintén rányomta a bélyegét a teljesítményre. Az utolsó két hétben így lazábbra fogtuk, de szerettük volna, ha motiváltak maradnak a gyerekek. ”
