Karatétól a fociig

2015 nyarán, Orosházáról igazolt Hódmezővásárhelyre Bordás Dániel, aki úgy tűnik megtalálta a helyét a vásárhelyi kapuban, mondhatni kirobbanthatatlan onnét. Több mint hetven NB III-as bajnokin volt kezdő a csapatnál, őt kérdeztük a HFC1912.hu új rovatában.

1. Mikor és hol jártál először focipályán, focimeccsen? Mikor kezdtél játszani?

Először 7 éves koromban léptem be egy öltözőbe Tótkomlóson, ahol édesapám volt az edző és ott örök szerelmet kötöttem a labdarúgással. Pedig előtte a karate megszállottja voltam. Az edzések egy időben voltak, de nem is kérdés, hogy melyik edzésen vettem részt.

2. Mit adott az életedben a labdarúgás?

Nagy sok mindent tapasztaltam, nagyon sok barátot szereztem. A labdarúgás nagyon sok mindenre megtanított. Győzni, veszíteni és küzdeni végig, amíg a pályán vagy és arra, hogy nincs lehetetlen.

3. Hogyan töltődsz fel a meccsek, az edzések után?

Edzés után próbálok mindig pihenni, hosszú alvással, olvasással, filmnézéssel. Mérkőzések után a csapattal összeülve átbeszéljük a meccset, ha pedig nyerünk, akkor elmegyünk együtt szórakozni, aminél jobb összetartás nincs egy közösségnek.

4. Mivel foglalkozol a foci mellett?

Az aktív védés mellett, kapusedző is vagyok gyerekeknél, akikre nagy hangsúlyt fektetek. Sokat gondolkozom gyakorlatokon és a korábbi kapusedzőimmel egyeztetek, hogyan szolgálja legjobban a gyakorlat a fejlődésüket.

5. Ha sport, de nem foci, akkor … ?

Nagyon szeretem a snookert, a dartsot, a teniszt, és leginkább az amerikai focit.

Forrás: hfc1912.hu